Close

Rólunk

A NAGYENYEDI VÁRTEMPLOM RÖVID TÖRTÉNETE

Nagyenyed, mint ősidők óta lakott település, története visszanyúlik a római kór elé. A római kórban a város neve Brucla. A XIX. sz. végén és a XX. elején végzett régészeti ásatások során Enyed és környékét, mint magyar települést, honfoglalás kori emlékek igazolják. A város nevét Szent Egyed nevéről kapta. A városnév alakulása: Enyd, Enug, Terra Enyud, Nagenugd, végül 1505-től a város neve Nagyenyed. (Szabó T. Attila: Adatok Nagyenyed város helységnevéhez, Kolozsvár 1933).

Adatok a vártemplomról:

Az eredeti várfal az őrtoronnyal (ma templomtorony) a XIII. sz-ból való, -épült 1222-39 között IV. Béla magyar király rendeletéből, aki tudomást szerezvén a tatár seregek Európát veszélyeztető előrenyomulásáról, országszerte várak építését redelte el. Ha manapság megtekintjük a templomot, több építészeti stílust látunk épületállagában. Román stílű torony, egyszerűsített késő-gótikus templom-külső eredetiben megmaradt szentéllyel, valamint egyszerűsített késő-barokk (háromhajós) templombelső. Ennek magyarázata, hogy a város templomával együtt ötször lett elpusztítva és mindig a kór építészeti stílusának magfelelően lett újjáépítve. Amint már említve lett a torony 1222-39 között épült. A templomhajó toronyhoz való hozzáépítését 1480-ban fejezték be. Egyhajós késő-gótikus csarnoktemplom, csúcsíves kőbordás mennyezettel.

Pusztító ostromok:

Az első pusztulás az 1241-42-es tatárbetörés, amikor Erdélyt nagyrészt lemészárolják, és az országot feldúlják, olyannyira, hogy a király is (IV. Béla) az országból menekülni kényszerült. Ennek a pusztításnak a leghitelesebb korképét Rogerius váradi kanonok Siralmas ének c. munkájából ismerjük.

A második pusztulás 1599-1600-ban esik meg, amikor Mihály vajda Havaselvéről feltör, és majd egy év alatt Erdélyt felégeti, és értékeiben nagyrészt megsemmisíti. Ennek a pusztításnak áldozatául esik az enyedi vártemplom és az egész város.

A harmadik pusztítás dátuma 1658. Előzménye: II. Rákóczi György fejedelem, megfontolatlanul, lengyel koronaszerző hadjáratba indult, nem kéri ki a porta (török) tanácsát. Hadait útközben szétverték, ő is csak a gondviselésnek köszönhetően menekül meg. A fejedelem megfontolatlanságát a porta, tatár, török és más népekből álló seregével büntette, a szabad rablás zászlaja alatt egész Erdélyt feldúlva, felbecsülhetetlen károkat okozva. Ekkor pusztul el a gyulafehérvári, Bethlen Gábor által alapított (1622) Collegium Academicum, az értékes könyvtár és Erdély akkori patikája (mindez Gyulafehérváron). A pusztítók a tatár kánnal az élen Enyedet is elérik. Egy hirtelen felhőszakadás a gyújtogató pusztítás méreteit részben csökkentette.

A negyedik pusztítás 1704. virágvasárnapja (március 16.), amikor Rabutin osztrák generális parancsára Tige ezredes martalóc csapatával megtámadja a várost. Küldöttség élén Pápai Páriz Ferenc koll-i professzor kegyelmet kér a városnak, sikertelenül. Az összecsapásban kb. 200-an estek el, melyből 18 koll-i diák (diáksír a parkban). Ekkor szakad be a zuhanó tüzes gerendák súlya alatt a templomhajó csúcsíves, kőbordás mennyezet, majd 1720-ban gerenda és deszkamennyezetet építenek (feltehető a festett kazettás mennyezet). –Majd 1795-1804 (5) között építik be a késő-barokk , háromhajós templombelsőt a karzatokkal. Az akkori tragédiát Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa c. novellájában örökítette meg (romantikus átdolgozásban).

 Az ötödik és egyben a legnagyobb pusztítás 1849. január 8-dikáról 9-dikére virradó éjszaka, amikor a katonai védelem nélkül hagyott városra tőr a nyugati érchegység fellázított román lakossága. A férfiak a szabadságharc zászlaja alatt a közös jogokért harcoltak, amikor egy éjszaka majd 800 embert (asszonyt, öreget, gyereket) mészárolnak le a -21 fokos hidegben. A templomot feldúlták, levéltárát megsemmisítették, kegytárgyait, értékeit elrabolták. Nincs Nagy-magyarországnak olyan 1848-49-es csatatere, helyisége, ahol egy nap majd 800 estek el. E förtelmes tragédiával Enyed az élen jár.

A vártemplom egyháztörténeti kronológiája

Nagyenyed a középkorban a gyulafehérvári káptalan tulajdona, amely a város templomainak az építéséhez is hozzájárult, (1302-ből való okiratban olvasható: „ősidők óta a káptalan szedi itt a tizedet”, ti. a káptalannak régi levéltára 1277-ben leégett a gyulafehérvári nagytemplommal együtt, így régebbi iratokat hiába keresünk).

1551-ben Enyed első papja aláírja a lutheri confessiot, (ugyanebben az évben az itt tartott Országgyűlés megnyitásakor Martinuzzi Fráter György, oltár hiányában Alsóorbóra kényszerül misézni).

1551 július 19-20-ra virradó éjszaka itt a várban szál meg Izabella királyné a magyar koronával, hogy 20-dikán a koronát Tordán átadja Castaldo útján a Habsburg-családnak, mely évszázadokon át birtokolta azt. (Itt van utoljára magyar tulajdonban a korona).

1564 április 11-13  Blandrata György fejedelmi küldött elnöklete alatt szervezkedik (válik) külön a lutheri és kálvini egyház, utóbbit, az Erdélyi Református Egyházkerületet a nagyenyedi zsinat alapítja meg (1564). Itt és ekkor lesz megválasztva az erdélyi magyar reformátusok első püspöke, Dávid Ferenc személyében. Eszerint Enyed az erdélyi kálvinista egyház bölcsőjének is tekinthető.

1577 június 2-án Báthory Kristóf által összehívott zsinaton Tordai Szabó Andrást választják az erdélyi református magyarok második püspöküknek.

1599-ben mondja ki a Generális Zsinat, hogy minden évben két zsinat tarttatik, a téli zsinat helye mindig Nagyenyed.  

1646-ban a zsinat presbitériumok felállítását rendeli el.

1682-ben az enyedi templomban állítják fel a Supremum Consistoriumot, világiakból és egyháziakból álló bizottságot (ebből fejlődik ki később a ma is létező Igazgatótanács).

1698 júniusában az enyedi zsinaton alázzák meg Misztótfalusi Kis Miklóst, ítélik eklézsiakövetésre a saját költségén kinyomtatott Aranyas Bibliában megejtett nyelvtani korrectioért (részletesebben a róla szóló fejezetben).

1782-1849 között az Erdélyi Református Egyházkerület (püspöki) székhelye

1795-ben töltik fel a várárkot (kívül a patakból vízzel feltöltött várárok vette körül a várat)

1811-ben építik az orgonát, 1912-ben központi fűtést és 1924-ben villanyvilágítást szerelnek a templomba

Püspökök

A nagyenyedi temetőbe eltemetett püspökök:

  1. Kolozsvári István ( ? – 1717)
  2. Marosvásárhelyi Karancsi István ( ? – 1728)
  3. Szigeti Gyula István ( 1678 – 1740)
  4. Dézsi Lázár György ( ? – 1773)
  5. Eperjesi Zsigmond ( ? – 1793)
  6. Keresztes Máté ( ? – 1795)
  7. Abats János (1745 – 1815)
  8. Bodola János (1754 – 1836)

Nagyenyedi lelkészek, akik püspöki tisztséget töltöttek be, (zárójelben püspöki szolgálatuk ideje):

  1. Tasnádi Veress (Ruben) István (1605 – 1616)
  2. Csulai György  81627 – 1635)
  3. Borosnyai Lukács (1728 – 1740)
  4. Csernátoni Vajda Péter (1782 – 1784)
  5. Antal János (1836 – 1848)
  6. Dr. Bartók György (1899 – 1907)
  7. Nagy Károly (1918 – 1926)
  8. Dr. Makkai Sándor (1926 – 1936)

A reformáció óta a gyülekezetben 59 lelkész és 65 segédlelkész szolgált.

Dióhéjban vázolva a nagyenyedi református templom fontos szerepét, melyet betöltött az elmúlt századokban, mint a magyar kultúra és művelődés fellegvára (itt templom és iskola elválaszthatatlan), zsinatok, országgyűlések színhelye, az erdélyi reformáció egyik bölcsője, lelkészképzés (teológia) 1895-ig, hosszú időn át püspöki székhely, valamint a sok csata, pusztítás keményen megviselte épületállagát. Tartószerkezete meggyengült, volt olyan istentisztelet, amikor jó darab vakolat zuhant a templom terébe 16 m magasról. A templom komoly restaurálásra szorult. A teljes helyreállítási terv elkészült, és 2018. szeptember 3-án az eddigi idők legnagyobb templom- felújítási munkálatai elkezdődtek.

Isten hatalmával megáldotta és fáradhatatlan munkába állította földi eszközeit és öt évet is maghaladó kemény munka után, soha nem látott pompájában tündököl a vártemplom. A Nyugati, németalföldi gótikára sem vér sem korom nem tapadt az évszázadok alatt, de annál több a nagyenyedi templomra, ugyanis őseink állták a harcok javát, szenvedték az elnyomok förtelmét, hogy Európa nyugati részét „baj ne érje”. Isten segítségével levertük a többszázados pórt, ígéretében jövő századokat remélve: „Én élek, ti is élni fogtok.” (Jn 14,19b).

ERDÉLY ADTA, ENYED INDÍTOTTA, AMSZTERDAM TETTE VILÁGHÍRŰVÉ

Misztótfalusi Kis Miklós (1650 – 1702) Enyeden diák 11 évig (1666 – 1677), és miután itteni professzoraitól minden tudásbelit elsajátított, nyugati pereglinációba (egyetemjárás) készül, híres tanára Pápai Páriz Ferenc tanácsolja, hogy ne a teológiai tudását fejlessze, hanem a nyomdászat művészetét sajátítsa el „mert Erdélynek könyvre van szüksége”.1680. októberében érkezik Amszterdamba, ahol a Blaeu nyomdában kitanulta a nyomdászmesterséget és a betűöntést. Kiváló betűmetsző lett belőle, 1686-tól egész Európából (római pápától is) érkeztek megrendelései, de metszett héber, görög, örmény betűket is. Ő készítette el az első grúz és kopt nyomtatott ábécét. Betűmintalapja 1686 – 1689 között nemzetközi mércével mérve is jelentős. 1954-ben tisztázódott, hogy az évszázadokon át Európa-szerte kedvelt betűtípus, amelyet addig Anton Jansonnak tulajdonítottak, Misztótfalusi alkotása. Misztótfalusi jelentős vagyonát a magyar Biblia kiadási költségeire fordította. 1689-ben fölszámolta virágzó amszterdami műhelyét, és nyomdaalapítási szándékkal visszatér Erdélybe.

84 saját kiadványa volt. Ezek közül a legfontosabb az 1685-ben, Amszterdamban kiadott ARANYAS BIBLIA, amit a kiadvány éleit borító aranyréteg miatt neveztek így. A Biblia szövegében nyelvtani és helyesírási korrekciót végez, emiatt élesen elmarasztalta az itthoni konzervatív egyházi elöljáróság. Ezzel egyben letette a modern magyar nyelvtan és helyesírás alapjait. A remélt öröm bánattá (ürömmé) lett, ugyanis az enyedi templomból indult Hollandiába, hogy népét szolgálja, és ugyanitt, 1798. június 11-én, az enyedi templomban tartott zsinaton megalázták, saját védelmére írt Mentsége megsemmisítésére és eklézsiakövetésre ítélték. Röviddel szégyenteljes megalázása után agyvérzés éri, három évig kezére lábára bénán, de teljesen ép értelemmel fekszik 1702. március 2. bekövetkezett haláláig.

Aranyas Biblia (kiadva 1685-ben Amszterdamban, 3500 példány), Újszövetség és a zsoltárok (kiadva 1686-ban Amszterdamban, 4200 példány). Törekvésének, minél olcsóbb és minél több Bibliát a nép kezébe a műveltség terjesztése érdekébe. Hazatelepedve igyekezett kielégíteni az iskolák tankönyvigényét, közzétette az államélet és közélet kézikönyveit. Kiadja, Pápai Páriz Ferenc és Felvinci György műveit, Comenius tankönyvét, Balassi és Rimay Istenes énekeit, Nyéki Vörös Mátyás verseit, Haller János Hármas históriáját. Saját költségén adta ki, és ingyen osztotta szét Szőnyi Nagy István Magyar oskola c. ábécéskönyvét (1695.).

Ma a templom bejárata bal oldali belső falán emléktábla őrzi Misztótfalusi Kis Miklós emlékét.

 Nagyenyed, 2023. november havában.

Tóth Tibor-László

református  lelkipásztor

Diversity Advertising 2023